Eddig csak egy órát kellett minden nap felhúznom, holnaptól már kettőt. Mármint régi analóg karórát :)

Vissza a régi és értékálló dolgokhoz elvén megjavíttattam apukám és nagypapám régi karóráját, kaptak szép új szíjat (egyik sötétbarnát, a másik kéket) és nagyon sok év után újra elkezdtem órát hordani.

Már most érzem az addiktív hatását ezeknek a régi óráknak. Jó lenne még egy másik, ami mondjuk zöld vagy lila szíjat kapna.

Nagyon szépek egyébként az órák (pedig ezek még nincsenek is igazán jó állapotban), megértem az öreg órásmestert, aki amikor az első órát elvittem hozzá megjavíttatni egyből bevallotta, hogy akármilyen szépek is az új és modern kvarcórák, neki az igazi gyönyörűségek ezek a régi, 200-300 évig is tökéletesen működő szerkezetek. Érdekesen dolgozik egyébként, pár nap alatt megjavítja, elszöszöl vele, majd egy hétig figyeli és állítgatja a pontosságot, ugyanis ezek az órák sosem tökéletesen pontosak. Az a cél, hogy kevesebbet siessen, mint napi egy perc. Ha többet sietne, akkor újra el kell vinni, és kicsit finomhangol rajta. Most értettem meg azt a jelenetet, ami a régi könyvekben, filmekben rendszeresen szerpel, hogy az ember megáll a templomnál, felnéz az órára, és utánaállít az órájának.

Persze egyébként csak külön hordom őket :)