Szerintem az udvariasságnak három féle formája van:

udvariasság idegenek felé, udvariasság ismerősök felé, udvariasság nők felé a férfiak részéről

Az idegenekkel szembeni udvariasság a problémamentes együttélést szolgálja, mert ahogy viselkedünk másokkal, nagyjából azt is várhatjuk viszonzásul. A szememben azok az emberek, akik figyelmen kívül hagyják az alapvető és elvárható udvariasságot, ebből kifolyólag valamilyen szinten bunkók vagy igénytelenek. Ez a bunkóság nem is tudatosodik bennük sokszor, mert nem veszik észre a dolgot, vagy abban a pillanatban számukra úgy a kényelmesebb. Nem szeretem például, amikor a kisgyerekes anyukák úgy engedik randalírozni a csemetéjüket, hogy az a többi embert zavarja (például egy kávézóban). Vagy valaki úgy olvas újságot egy buszon, hogy idegesíti a többi utast. Vagy eszel egy asztalnál, melléd ül valaki és rágyújt szó nélkül.

Az ismerősökkel szemben sokkal udvariasabban viselkedem, mint idegenekkel, számomra ez a tiszteletet fejezi ki és úgy gondolom, hogy ez így normális.

A nőkkel szembeni udvariasság viszont problémás. Itthon egyre gyakrabban hallani panaszkodni a férfiakat, hogy a nők elvárják az udvariasságot, miközben egyenjogúságra vágynak.
Azokban az országokban, ahol erős a feminizmus vagy nem alakult ki a nők felé az előzékenység, ott nincs ebből gond persze. Ott csak az az udvariasság él, ami az idegenek felé is megvan.

Szerintem alap, hogy ugyanazt a figyelmet meg kell adni a nőknek, mint  hasonló státuszú férfiaknak tenné bárki. Nem érzem, hogy egyébként szükség lenne a nők felé kivételezésre, kivétel amikor alkatukból adódólag hátrányban vannak. Ezt a fajta udvariaskodást inkább tartom hagyománynak, mint illemnek.

Egyébként szeretem ha udvariasak velem szemben a férfiak, ha előreengednek, ha kinyitják az ajtót, ha hoznak nekem inni stb., de nem várom el ezt tőlük.

A páromtól viszont elvárom, mert ott ez a tiszteletet jelenti számomra.