Mihályi László újraértelmezte a magyar cukrászdákról és süteményekről alkotott képet, hiszen hagyományos süteményeket csodálatos módon tálalva, a recepteken némileg (vagy nagyon) változtatva olyan műremekeket hozott létre, ami szemnek és szájnak is ingere. Maga a picike cukrászda is inkább egy kis design szalonra emlékeztet mint egy hagyományos cukrászdára.

A sütemények íze kellemes, harmónikus, finom és érdekes kombinációkat használnak, de azok közül, amiket eddig kóstolam talán ha egy-kettőt éreztem kiemelkedőnek vagy jobbnak mint a régi hagyományos cukrászdák édességei. Persze mint mindenben itt is nagy úr a megszokás, de számomra például a Tiramisu az a hagyományos recept szerint elkészítve a legfinomabb, van aki jobban szereti ha ropogósabb a karamell a dobostorta tetején és nem egy csíkban kapja meg a somlói galuskát. Úgy érzem, hogy a sütemények elsősorban a megjelnésük és a tálalásul miatt érdemelnek dicséretet, nem azért mert annyival finomabbak lennének mint egyik-másik belvárosi kis öreg cukrászda termékei.

Nem kívánom csökkenteni Mihályi László és cukrászdája érdemeit, mert sok téren valóban kiemelkedőt alkotott, hogy új utat nyitott a hazai cukrászdák és cukrászok előtt, frissebb és izgalmasabb sütikombinációkat hozott létre, de teljesen megalapozatlannak tartom azt az őrületet ami körülveszi a váci Desszertszalont és süteményeit.