Lekerült a T betű a kocsiról :) Már csak a NŐt kéne kint hagyni :)

Már egészen el is felejtettem, hogy milyen fájdalmakkal jár a masszőr utáni másnap. Nem is tudja az ember egyébként, hogy hol mindenhol vannak izmai.

Ma is vezettem, múlt hét hétőn kezdtem, azóta 250 km-t sikerült már vezetni. Néha még lefulladok, néha melléváltok, néha kicsit bénázok, de alapvetően jól megy :)

Kipakoltam az előszobaszekrényt: 3 óra munka, egy köbméter szemét, egy letört köröm, lefáradás. Végre befértek a cipőim a szekrénybe :)

Közben vezettem Bp-Vác-Bp, majd Bp-Kápolnásnyék-Bp távolságot is, és egyre jobban megy a vezetés. Persze csinálok néha hülyeségeket közben. Azért amíg nem muszáj nem szeretnék még egyedül vezetni, jó ha van velem egy mitfahrer :)

Molyok ellen a legjobb ellenszer az ősz :)

Ma este Fogarasi úti Tesco parkoló, majd onna haza a Blahához. Sima ügy volt :D

Mai menü: Cora parkoló :D

Az ember többnyire csak legyint, hogy "Ugyan, ez velem nem történhet meg", de aztán mégis megtörténik, és örül mint majom a farkának vagy éppen sírógörcsöt kap.

Pletykálkodás közben csak úgy repül az idő :)

Úgy lefáradtam ma, mint a kutya. Egész nap (9-21) pultos-felszolgálóként dolgoztam, ami idén csak 4-szer fordult elő. Egyrészt el vagyok szokva a fizikai munkától, pláne az egész napos állástól, nem vagyok kipihent napok óta, ráadásul valahogy vonzom a vendégeket, és most még állhatok neki megcsinálni a mai napra egyébként betervezett és muszályvagyokmegcsinálni munkáknak. A legkisebb porcikám se kívánja, legszívesebben bedőlnék az ágyba. Nade a saját választásom ugyebár, szal ne sírjak má'.

Kaptam pihipuhi meleg paplant, de persze annál rémesebb nem belefeküdni még órákig...

Van, amikor nem jó érzés ha nem csalódsz bizonyos emberekben. Mert szépen hozzák az önző énjüket. És minél nagyobb dolgoról van szó, ez annál inkább csalódás és elkeserítő.

Azt mondta a pasi, hogy meg ne fagyjak, vesz nekem egy paplant holnap. Így kell sírni.

De jó lenne, ha nem húznának az ablakok... ;)

Náthás vagyok, rossz a közérzetem, nyűgös vagyok. Valószínűleg éjszaka fáztam meg, mert még mindig a nyári takarómat használtam egy plusz pokróccal. Most persze nem tudom, hogy mit csináljak, mert az eddigi téli takaróm nagyon koszos már és eredetileg elhatároztam, hogy nem tisztíttatom már ki, hanem veszek egy újat, de most egyszerűen túl hideg van, nincs időm, se pénzem újat venni viszont már engedtem hogy a Zümi belakja az ágyneműtartóban, így gondolom jó szőrös és nem igazán használható.

Rémes ez az állandó eső, ilyenkor minden cipőm átázik, és utálom, hogy ahányszor elmegyek itthonról mindig más cipőt kell felvennem, hogy a konfortérzetem meglegyen, hogy legalább száraz cipőben indulok el. Viszont ma kipróbáltam az új gumicsizmámat, és nagyszerűen éreztem magam benne. Kénylemes volt, meleg, és nem éreztem sem kellemetlennek, sem cikinek, úgyhogy azt hiszem rendszeresíteni fogom esős időben :) 

Miért vagyok olyan hülye hogy nem nézem át a feladotot és éjfélkor derül ki, hogy azt amit csinálnom kéne igazából meg sem lehet csinálni, de megígértem, hogy reggelre készen van?!

Ma nem dolgozok. Kicsit sem. A házimunka munkának számít? Mert akkor egy kicsit mégis :)

Nagyon élvezem. A héten még kiállításra is megyek, meg vásárra meg későn kelek meg elpakolom a nyári ruákat és előveszem a télieket, és vettem ma egy csizmát meg egy miniszoknyát.

Mai nap tanulsága: magassarkú cipőben cipekedni hülyeség.

Persze azért írtam ma már 3 posztot (ez a negyedik) mert ezzel is a munkakezdést akarom húzni. Érdekes, hogy bár tisztában vagyok ezzel, igazából nem tudok tenni ellene, mint ahogy az ellen sem, hogy mindjárt megyek és kinyitogatom a szekrényajtókat a konyhában és végignézem hátha van valami rágcsálnivaló... (más is ezt csinálja?)

Bekapcsoltam a konvektort. Ez mennyire gáz október 3-án?

Mindig meg tudok lepődni, hogy egyes gyümölcsök mit tudnak kihozni belőlem. Azt, amit pedig a lányok nem szoktak persze és helyette csak a pillangók szállnak ki. Ma megkaptam a barátomtól, hogy ha ezek pillangók lennének, akkor az tuti, hogy ezek emberevők lennének... 

Pár napja belefáradva a munkába pihenés képpen végigkutattam a mélyhűtőt (miután sem a szekrényben sem a hűtőben nem találtam olyan nassolnivalót, ami megfelelt volna éppen akkori elvárásaimnak) rábukkantam egy gesztenyepüré kockára, amit valamikor egy éve vehettem, jó lesz még valamire alapon. Kiolvasztottam, és tejszínhabbal befaltam belőle egy kis darabot. Ezzel rá is jöttem, hogy igazából nem is annyira szeretem, mint amennyire emlékeztem (ezzel besorolódott a lángos mellé, amiből csak az első falat esik jól).

Ma este hazaérve szokásos módon benéztem a hűtőbe, hátha vettem valamit az elmúlt napokban (bár ez csak pótcselekvés, hiszen mikor vettem volna ha egész héten a gép előtt ültem éjjel-nappal) és megállapítottam, hogy ott van még mindig a kiolvadt de el nem fogyasztott gesztenye massza, ami kidobásra fog kerülni mert nincs aki megegye. Sütni meg nem sütök (pedig mennyire szeretem a geszenyés kiflit... valaki nem sütne nekem?), mert nincs sütőm, bár most az idő szűkebb keresztmetszet, mert még ha lenne sütőm se lenne rá időm.

Aztán bevillant a semmiből (mitől van hogy valaki eszébe jut az embernek máskor meg hónapokig nem?), hogy dehát miért nem csinálok belőle gesztenye nyelvet, hiszen azt szeretem és semmibe sem telik megcsinálni. Úgyhogy feltúrtam a fiókot egy kis étcsokiért, megolvasztottam, közben nagyon ronda lapos plecsniket formáltam, majd az olvadt csokiba mártottam. Nem a szépségre mentem az egyértleműen látszik (kis vízzel érdemes átnedvesíteni a masszát és akkor nem törik be a széle), de az ízén ez semmit sem befolyásol.

Kedvesnek nagyszerű ajándék (ha szereti a gesztenyét), szívformára alakítva a gesztenyét, majd úgy csokiba mártva nagyon szép gesztenye szívet lehet csinálni. Ha valaki édesebben szereti használjon fehér vagy tejcsokit és az is egyéni ízlés kérdése, hogy teljesen vagy csak félig mártja-e a csokiba.

Az én ronda, de finom gesztenyehalmaim:

Hosszú idő óta az első nap, amikor a napközbeni dolgozást esti munka, majd másnapi folytatás követ, némi alvással megszakítva. Eddig is voltak egész napos munkák, éjszakázások, de azokat többnyire pár óra szünet, némi kikapcsolódás, pihenés is jellemezte.

Kezd egyre jobban visszatérni a tizenórás munkák, éjszakázások emléke. Remélem most okosabban csinálom majd, mint régen tettem.

Újabb Simon's Cat videó. A régiek itt.

Hazajöttem, majd lesznek képek meg rövid beszámoló, de most ég a ház, így egyelőre minden félretéve.

Akkor most tényleg pihi: elmentem egy hétre vitorlázni. Szurkoljatok, hogy jó idő legyen, de leginkább, hogy ne essen nagyon az eső :)

A Smashing Magazine összeszedett egy kis gyűjteményt pár csodás fekete-fehér fotóból. Mégpedig itt.

Emberiség elleni bűntettet követtem ma el: vettem egy gumicsizmát. Megláttam, megtetszett, olcsó volt, megvettem. Jó lesz majd valamire, ígérem nem fogom sokat hordani, max majd öregkoromra abban kertészkedek :)

Dalszöveket nézegettem a neten, majd egyszercsak azt vettem észre, hogy a szcientológia egyház hirdetése van immár vagy negyed órája a szemem előtt. Nincs tanulság, csak valahol meglepődtem ezen.

Azért a hülyeség határtalan (nagykörúti üzlet)