Mindig furcsa kapcsolatban voltam az alkohollal. Nagyon korán elkezdtem iszogatni, mert egyrészt élveztem, hogy olyan felszabadult állapotba kerülök, amit lehet, hogy nem engednék meg magamnak józanul, másrészt ezzel is próbálgattam a szülői, társadalmi határokat.

Sohasem értettem azokat az előítéleteket, hogy egy nő ne legyen részeg. Egy hapsi lehet részeg egy nő meg nem? Igenis mindkettő csúnya, és ezzel a tudattal kell inni vagy nem inni.

Ittam, sokat, sokfélét. Sok hülyeséget csináltam részegen, de azok is jók voltak és sohasem bántam meg semmit. Ahogy felnőttem egyre kevésbé volt szükségem az alkohol felszabadító erejére, így már nem is éltem vele.

Nem szeretem az alkoholokat, akkor inkább iszom egy jó szörpöt, limonádét, gyümölcslevet, teát, kávét. Alkoholt csak azért iszom, hogy berúgjak. Az ital a legszabadelvűbb énemet hozza elő belőlem, részegen bármit kimondok és megteszek, akármit, amihez kedvem van. Szeretem ezt az állapotot, a tizenéves koromat juttatja eszembe, ezért egy-két évente bevállalom, hogy jól berúgok és előtörjenek belőlem az ösztönök. Persze csak ismerősök vigyázó társaságában, akik tudják, hogy mire számítsanak velem kapcsolatban.