A Balaton Soundon voltam a hétvégén. Évek óta nem voltam zenei fesztiválom, pedig régen nagyon sokat jártam. Igazából sohasem a zene miatt, hanem tizenévesen elsősorban ismerkedni, később már meglévő ismerősökkel találkozni. Aztán szétszéledt a társaság, aki megmaradt, annak gyereke született és már nem volt miért menni és jól érezni magam. Most mégis úgy alakult, hogy ismerősök mentek, nekem kellett a változatosság, így leugrottam és nem is bántam meg, mert nagyon jól éreztem magam.

Féltem a portól, de egyáltalán nem zavart, hogy koszos vagyok, hiszen úgysem tudtam tenni ellene. A kajákkal viszont voltak gondjaim, mert nem tudok sült kolbászon, pizzán és gyros-on élni. Jó kislány voltam és nem alkoholizáltam, nem is hiányzott, pedig eredetileg úgy készültem, hogy szombaton iszunk, és hát ők ittak is, de én nem. Olyan jól sikerült a többieknek, hogy az egyik lány bambira itta magát, ami szerintem túlzás, mert hát ennyi idősen már illene ismerni a saját határokat.

Lévén, hogy tópart, meg fürdés, jól szét lehetett nézni a csaj/pasi felhozatalban, és meg kell, hogy állapítsam, hogy mindkét oldalon igencsak szép számban láttam olyanokat, akik megmozgatták a fantáziámat.

Sok embernek van tetoválása, és ezen elgondolkodtam, mert annó 17-18 évesen majdnem csináltattam magamnak én is. Egy dolog tartott vissza, hogy nem tudtam olyan motívumot mondani, amit egész életemben szívesen láttam volna magamon. Így tetoválásom nem lett, csak egy karika a köldökömben, meg egy az orromban. Akkor még az orrbavalómért megnéztek az utcán, ma egyáltalán nem különös dolog. Aztán később megváltam tőle és már nyoma sincs, sőt ha valakinek megemlítem, meglepődve néz rám, mert nem tudja összehozni ezt a mostani konszolidált kinézetemmel. Azért most hétvégén nagyon visszazüllötem, kifejezetten jól esett.