Az örök kérdés: lehet-e nő és férfi között barátság?

Sokak szerint nem, mert valamelyik fél többet akarna, de csak türtőzteti magát. Ezzel nem értek egyet, de az tény, hogy egy ilyen barátságban mindig ott a lehetőség, hogy az egyik váratlanul (vagy kevésbé váratlanul) mégis beleszeret a másikba. Onnantól viszont, amíg az el nem múlik, nem beszélhetünk már klasszikus barátságról.

Amit viszont a legtöbben figyelmen kívül hagynak, hogy mi van azzal a helyzettel, amikor mindkét félnek partnere van és nincs semmi gondjuk a kapcsolatukban. Szerintem ilyen esetben normális emberek között fel sem merül, hogy kikezdjenek egymással. Ebben a helyzetben ki tud alakulni egy mély barátság, amit még az egyik (vagy mindkét) fél „felszabadulása” sem tud megzavarni.

Fontos még, hogy milyen régóta ismerik egymást a felek. Minél régebbi a barátság (főleg amik gyerekkorból indulnak), annál kevésbé tekintenek egymásra, mint potenciális partner, hiszen egyfajta testvéri viszony alakul ki.

Egy lehetőség, ami ideális a nő és férfi barátságra, az a korábbi, de már külön életet élő párok barátsága. Természetesen ez csak olyan expartnerekre igaz, ahol eredetileg mindkét fél becsüli és tiszteli a másikat és a szakításra azért került sor, mert rájöttek, hogy mégsem egymásnak teremtették őket. Adott két ember, akik eredetileg jól kijöttek egymással, valószínű sok mindenben hasonlóan gondolkodnak, ismerik egymást, így minden csak azon múlik, hogy tudják-e kezelni a szakítás körüli érzelmeket és történéseket. Persze nem egy-két hónap, míg kialakul egy ilyen barátság, de szerintem az már valóban egy életre szól.