Blogíráshoz legalább kell mondanivaló vagy idő. Nekem annó időm volt. Most már fölös nincs, és ami van azt meg sajnálom rá. Majd ha lesz valami, amit a szélesebb közönséggel is megosztanék, és nem csak a barátaimmal, akikkel ezt más módon amúgy is megteszem, akkor posztolok.
Talán egyszer indítok egy tematikus blogot, ahol nem lesznek személyes dolgok, vagy éppen személyeset, ahol leírhatom az élményeimet.
Mostani lakásomba nem tudom elképzelni, de majd a gyerekszoba falára nagyonis szívesen tenném ki Rachel Anne Miller képeit. Kedves, bájos, szeretnivaló rajzok.
Van egy-két kézműves csokibolt/csokikészítő, amit nagyon tudok ajánlani. Egyfelől, mert ismerem a készítőket-tulajdonosokat, másrészt, és ez utóbbi a fontosabb, mert nagyon jó és finom dolgokat csinálnak.
A Keserédesről már írtam korábban, amikor még csak egy kis csokibolt volt (annak is tökéletes). Azóta kitanulták a csokoládé készítés mesterséget, és saját bonbonokat, csokoládékat alkotnak, és teszik mindezt kiváló minőségben. Új arculatuk lett és egy saroknyit költöztek, hétfőn nyitott ki az új bolt a Pozsonyi utcában.
Bátran ajánlom minden édesszájúnak.
Ismét elkezdtem nézegetni az építészeti/belsőépítészeti oldalakat a neten és rátaláltam egy újabb kedvencre. Nagyon elgondolkoztam rajta, hogy mit kellene csinálnom egy ilyen házért... :)
Ja, és nálam meg VII. kerületi csudaaranyos 40 nm-es világos kislakás eladó :)
Pár kép ide is mutatóba, a többi a freshome oldalon.
Vettem egy szódásszifont. Kéket :) Még télen kitaláltam, hogy az idei nyarat a legegyszerűbb hűsítő itallal fogom átvészelni, mégpedig a hűtőhideg szódával. A meleg eljött (remélem marad is), szifont megvettem (első két feltöltés meg is volt, klasszul működik, nagyon finom a szörp vele), most már csak majd rendszeresen kell a partonokat cserélni :) Egyébként kiskorom óta nem csináltam klasszikus patronos szódát, kicsit izgultam :)
Még mai dolog: végre elkezdték a szúnyogirást a Ligetben, lassan már nincs rajtam olyan rész ahol ne lennék összecsípve.
Azt hiszem ma többen is kiosztották nekem a Nr.1. Idióta jelzőt.
Én voltam az egyedüli futó a Ligetben. Igen, esett az eső :)
Van abban valami romantikus, amikor munkaügyben spontán levelezni kezdünk éjjel 2-kor egy ismeretlennel, akivel éppen egy projekten dolgozunk (de a nevén kívül mást nem tudok róla).
Költözök új számítógépre, és kezem ügyébe akadt pár számomra nagyon kedves szám. A kiadói buzgóságnak köszönhetően nem nagyon találhatóak meg a neten az előadó számai, de ez az egy kivételesen fent van (a többi kedvencem tőle sajnos nincs). Sarah Blasko
Új kihívás: most, májusban még azt gondolom, hogy majd szeptemberben ezt megpróbálom. Aztán meglátjuk, hogy akkor mit gondolok erről.
Múlt héten lejárt a tornabérletem, így ma már végre kimentem futni a Ligetbe. Sok helyen ösvényeken lehet futni, kevés futó van kint, sok ivúkút, és pár perc alatt ki lehet érni főlünk, szal nagyon likeolom :). Eredetileg bringával akaratam kitekerni (majd a Kertemnél otthagyni), de mivel hétvégén hoztam el a téli szálláshelyéről, most szembesültem vele, hogy új gumira lesz szüksége, így végül trolival mentem ki. Még ismerkedem a Ligettel, hogy hol, merre érdemes futni, de azt hiszem napi rutin része lesz a 30-60 perces futás. Ma 45 percre futotta, utána társaság érkezett, szal beültünk a Kertembe egy almafröccsre.
Újra valami a design területéről: egy naptár, amin az idő múlását a tinta terjedése mutatja. A tinta színe hónaponta változik. Egyelőre csak koncepció, de nekem nagyon tetszik.
Oscar Diaz: Inc Calendar
Futás ma is volt, 60 perc, ma már nem fájt a lábam, egész hétvégén izomlazítóval kenegettem a lábszáram, meglett az eredménye, viszont most 20 percenként elkezdet szúrni az oldalam, így kisebb sétákat kellett beiktatnom. Várom már amikor végre rááll a szerkezetem erre a sportra is, mert egyelőre nem a fizikummal van gond (jah a technikával valóban).
Életemben először csináltam sushit. Régóta terveztem, ma rászántam magam. Kinézetre csodásak lettek, ízre lesz még jobb is, a rízsbe kevés rízsecetet tettem, így kicsit édeskés maradt, de azért egyelőre elégedett vagyok az eredménnyel :)
60 perc alatt 8 és fél km egyhuzamban. Elégedett vagyok, sajnos 40 perc után kicsit nyomni kezdett az egyik térdem, remélem semmi komoly, csak még szoknia kell (viszont a talpam estére megfájdult és úgy néz ki ez a futás következménye).
Azt hiszem egyelőre maradok az egy órás futásnál, bár vlsz a 80 perc még simán menne ezzel a tempóval is, most kicsit inkább a megtett távra akarok rámenni, hogy megnézzem meddig megy, illetve bízom benne, hogy nem lesz gond a lábammal, csak túl hirtelen kezdtem el nagyon más mozgással terhelni és még szokatlan neki.
Este kipróbáltam az új futócipőmet. Ezelőtt kb 15 éve futottam utoljára, és az iskolai tornaórákról igencsak rossz emlékeim vannak a dologról, így meglepett, hogy fantasztikusan jól éreztem magam közben. A cipő kényemles, könnyed, a mozgás ismerős és jóleső. 15 perc után beállt a ritmus, aztán annyira jól ment, hogy abba sem akartam hagyni, csakhát moziba mentünk, így 40 perc, 6 km után abbahagytam. Jól leizzadtam, a lábam kellemesen elfáradt, holnapra kiderül az egyéb hatás is :)
A film - Párterápia - meg nagyon tetszett, megfelelően ellenpontozta a túlcsorduló romantikát a hülyeség benne. Rég nevettem filmen akkorákat :)
Hosszú idő után akkor érdemes újra írni, ha kellően érdekes a mondandó, amúgy nyugodtan lehet még várni heteket, mert senkinek sem fog feltűnni a bejegyzés hiánya.
Ez a meglepő és érdekes hír pedig az, hogy vettem egy újabb cipőt. Ezúttal azonban nem a szokásos csinicipőkről, hanem egy futócipőről van szó. Ez azért érdekes, mert soha életemen nem futottam, most mégis kedvet kaptam és elhatároztam, hogy elkezdek futni.
Elmentem egy erre specializálódott boltba, ahol röviden megszemlélték a futásomat, a lábamat, majd kb 12 pár cipő felpróbálása, összehasolítása, abban ugrálás és futás után kiválasztottam a számomra tökéleteset.
Egyelőre teremben futok, aztán ahogy jön a jó idő, szeretnék kint futni. Lehet majd csatlakozni :)
Tegnap a kezembe akadt egy Tesz-Vesz-Város. Szerintem nagyjából mindenki ismeri a könyvet a mi generációnkból, nekem különösen sokat jelentett kicsi koromban. Kb 20-22 éve nem találkoztam a könyvvel, de nagyon szerettem annak idején. Pontosan nem emlékszem, hogy hány éves koromtól nézegettem, de az olvasásgyakorlást már annak a történetein gyakoroltam és meglepően izgalommal és kiváncsisággal vettem újra a kezembe a könyvet. Rendkívül furcsa élmény volt, ugyanis, mint valami dejá vu tört rám minden egyes kép, és minden képnek minden részlete. Ránéztem és bár elsőre idegenek voltak, de felrémelett a memóriámban, bevillantak képek, hogy mennyire furcsáltam egy-egy rajzot, melyikben mi tetszett vagy mit nem szeretem. Mindegyik figura és rajz a barátom volt és most újra találkoztam ezekkel a régnemlátott barátokkal. Érdekes élmény, egyáltalán nem nosztalgikus, inkább meglepő, hogy olyan dolgokat ismertem fel bennük, amikre tudatosan már nem emlékeztem.
Másik dolog, amire részben ennek kapcsán jöttem rá, hogy egyáltalán nincs meg semmi játékom-babám-könyvem kicsi koromból (0-10). Egyetlen darab sem. Nem tudom, hogy hova lettek vagy mi lett velük, szerintem a szüleim elajándékozták őket amikor már nagyobbak voltunk, majd a költözésekkor a maradék darabok is eltűntek. Nem érzem, hogy hiányoznának, viszont amikor a régi játékokról keztem ismerősökkel beszélgetni derült ki, hogy én vagyok egyedül közülünk, akinek semmi tárgyi és kézzel fogható emléke sincs gyerekkorából az emlékein és pár fotón kívül.
Csak most jutott eszembe: egy pandás gyerekkanalam és villám megvan és igen nagy becsben tartom őket.
Bár eddig is kifejezetten jó lágytojást tudtam készíteni (rutin meg az évek), de ma sikerült életemben először megalkotni a tökéletest: fehérje már nem nyers, de a sárgája még teljesen folyós. Az élet apró örömei :)
Most jön, ami ilyenkor szokott.
2010 nekem nagyon jó lesz. Remélem másnak is.
Szembejött. Nem bírtam otthagyni. Sokkal magasabb a sarka, mint látszik. Nem tudom még mikor és milyen ruhával fogom hordani, de majd nézek valamit :)
Az énképemben nagyon rég óta egy junkie vagyok. Cigizem és piszkosan csúnyán beszélek.
Nem akarok ilyen lenni. Vagy mégis?
Órabebuzulásom következő áldozata egy régi, kézi húzós szovjet Raketa óra. Baromira teszik a számlapja, az óriási számok, főleg a 12 helyén a nulla. Fekete szíjjal vettem, majd lecseréltem egy jó élénk pirosra. Nagyon tetszik az új órám :)
Eddig csak egy órát kellett minden nap felhúznom, holnaptól már kettőt. Mármint régi analóg karórát :)
Vissza a régi és értékálló dolgokhoz elvén megjavíttattam apukám és nagypapám régi karóráját, kaptak szép új szíjat (egyik sötétbarnát, a másik kéket) és nagyon sok év után újra elkezdtem órát hordani.
Már most érzem az addiktív hatását ezeknek a régi óráknak. Jó lenne még egy másik, ami mondjuk zöld vagy lila szíjat kapna.
Nagyon szépek egyébként az órák (pedig ezek még nincsenek is igazán jó állapotban), megértem az öreg órásmestert, aki amikor az első órát elvittem hozzá megjavíttatni egyből bevallotta, hogy akármilyen szépek is az új és modern kvarcórák, neki az igazi gyönyörűségek ezek a régi, 200-300 évig is tökéletesen működő szerkezetek. Érdekesen dolgozik egyébként, pár nap alatt megjavítja, elszöszöl vele, majd egy hétig figyeli és állítgatja a pontosságot, ugyanis ezek az órák sosem tökéletesen pontosak. Az a cél, hogy kevesebbet siessen, mint napi egy perc. Ha többet sietne, akkor újra el kell vinni, és kicsit finomhangol rajta. Most értettem meg azt a jelenetet, ami a régi könyvekben, filmekben rendszeresen szerpel, hogy az ember megáll a templomnál, felnéz az órára, és utánaállít az órájának.
Persze egyébként csak külön hordom őket :)
Megvettem első olyan kabátomat, amit vállfán tartok. Nem mintha nem lehetne a többi kabátomat is azon tartani (és még akár lenne is egy-kettő, amit azon illene tárolni), de nincs hely rá, de ez olyan szép, hogy inkább felakasztom a szekrény külső felére a vállfát, de rendesen szeretném tárolni.
Ehhez csak futólag kapcsolódóan, rájöttem, hogy mekkora találmány a tűbefűző. Vénségemre elkezdte használni, mert egyszerű és nagyszerű (semmi para negyvenes évek, menni fog ez akkor is :). És hogy kapcsolódik a kabáthoz a tűbefűző? Úgy, hogy az a tapasztalatom, hogy minden kabát gombjait vásárlás után érdemes megerősíteni, mert egyébként tetszőleges időben egyszercsak elhagyhatok belőlük néhányat, mert az eredeti varrás még az igazán drága kabátokon sem szokott túl tartósnak bizonyulni.
Update. Közkívánatra (2 ember!) fotó a kabátról. (A tűbefűzőről nincs, valami csini görögös fej, vagy harcos van rajta.) Nagyrészt gyapjú, szűkített fazon (ami itt annyira nem is látszik), és nagyon érdekes az ujja végén lévő bordás rátét, ami a vállon is megvan. Csinos.
Nagyon egyszerű és vicces Scroll Clock
Becsíptem. És megismertem egy jófej lányt, akivel rövid beszélgetés után nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. Jó dolog :)
Azt hiszem ez a tavalyi poszt némi módosítást igényel.
Nem járok már a Két Szerecsenbe, mert tavaly átalakították, a régi kávézó-étterem helyett inkább már csak étterem. Már nem csinálnak meg csak úgy kérésre bármit, a régi felszolgálók sincsenek ott és személytelenebb lett a hely.
Az Alibi kávézóba sem igazán járok, főleg a környék feltúrása miatt, nincs kedvem átbukdácsolni az építési cuccokon.
Viszont idén tavasszal újra felfedeztem magamnak az Eckermann kávéházat. A régi felszolgálógárdát lecserélték, az új csapatot nagyon bírom, kedvesek, jófejek, aranyosak, lazák (annak minden előnyével és hátrányával együtt). Sajnos ugyanolyan füstös a hely, mint régen (miért, miért nincs még kitiltva a dohányzás a zárt helyekről?!), de még mindig itt csinálják a legjobb kakaót. De csak este, a reggeli pultos nem csinál jó kakaót. És a kávé is kivételesen finom.
Ha túlélem a mostani hetet, és nem betegszem meg, akkor beoltatom magam influenza ellen.
Beindult az idei squash szezon: fáj a fenekem, holnap szerintem nem fogk tudni leülni/felállni.
Olyat játszom ma este, hogy lefekszem fél 11-kor. Mert akkor még fáradt vagyok. Aztán próbálok 7-8 között felkelni és ügyesen dolgozni. De mivel csak próba, hagytam menekülő útvonalat: ha fél óra alatt nem tudok elaludni (mert közben átesem a holtponton és az nálam csak éjjel 2 után szokott menni egyébként) akkor felkeltek és dolgozom 2-3ig megint. Jó móka.
Utolsó kommentek